Lélegeztetőgép vagy szemfényvesztés?
Az értéktőzsdék fortélyai

Az utóbbi hetekben nagy volt a hullámzás az értéktőzsdéken, voltak napok, amikor három-négy százalékkal is változtak a meghatározó amerikai tőzsdeindexek le vagy föl, de inkább mégis lefelé vették az irányt. A legemlékezetesebb a december 26-i Dow Jones indexemelkedés volt (Amerikában karácsony másnapján már kereskedtek), amikor a zárás előtti órában (tehát egyetlen óra alatt!) csaknem öt százalékkal sikerült feltornázni a fontosabb cégek részvényeinek az árát, de a karácsonyt megelőző kereskedési nap tőzsdei esésére is régen volt már példa.

Nem szoktam magyarázni a részvényárfolyamok napi mozgását – nem értek hozzá, de különösebb értelmét sem látom, -  viszont az utóbbi időben jókat mulatok a gazdasági portálok ilyen témájú írásain, amelyek az olvasók kimeríthetetlen tudásszomjára alapozva utólag mindig találnak valamilyen hajánál fogva előcibált indokot arra, hogy a parketten épp mi zajlik, - hisz a prognózisaik többsége a körülményektől függetlenül a tulajdonosi és szerkesztői elvárásoknak megfelelően optimista, befolyásolva a piaci várakozásokat, és csapatostul behálózva a kifogyhatatlan számú palimadarat.

Ugyanakkor az is előfordul, hogy valós események mozgatják az árakat, - 2019. január 4-én például „Már már pánikszerű emelkedés a tőzsdéken” és „Menekülnek a shortosok” hangzatos címekkel számolt be a Portfolio.hu portál Jerome Powell FED elnök azon legutóbbi bejelenéséről, hogy „nem fogja erőltetni a kamatemelést”, minek után három százalékkal emelkedtek az indexek az egy nappal korábbi két százalékos esés után.

De gazdaságilag valóban indokolt-e, hogy egy-egy bejelentés vagy esemény hatására milliárdos tételek mozduljanak meg a tőzsdéken, vagy ez szimpla tömegpszichózis? 

Úgy vélem, inkább az utóbbiról van szó, hisz a jövőbeni események gazdasági hatása – ha egyáltalán lesz ilyen, illetve az adott esemény tényleg bekövetkezik – csak hónapok múlva érződhet, addig pedig sokan amúgy is megszabadulnának a részvényeiktől. Mert ne legyenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy a tőzsdei szereplők túlnyomó része nem azért vesz részvényt, hogy abból osztalékot nyerjen, vagy rajta keresztül beleszólhasson a cég tevékenységébe, hanem mert az eladásával – többnyire rövidtávon – nyereségre szeretne szert tenni, magyarul spekulál.

A spekulánsok számára teljesen mindegy, hogy mi a részvények valós értéke, tehát hogy az osztalékfizetés nagyobb nyereséget biztosít-e annál, mintha a részvényvásárlásra fordított pénzt bankbetétben, vagy államkötvényben fialtatnák. Mindez nem érdekes, egyedül az árfolyamnyereség a fontos, függetlenül attól, hogy a cég mivel foglalkozik, és a részvények az osztalékfizetés vagy a saját tőke mértékéhez képest túlárazottak-e.

Ez hasonlóan működik a bitcoinhoz, amelynek az árát (csaknem) egyedül a spekulánsok szeszélye határozza meg, hisz a virtuális pénznek (egyelőre) nincs mögöttes értéke, ezért az árfolyama a jelenlegi helyzet alapján elméletileg bármeddig nőhet, vagy csökkenhet. Ezért is megmosolyogtató, amikor egyes „kripto guruk” arról fecsegnek, hogy a bitcoin most van reális árfolyamon, mert eddig túlárazott volt.

Kérdezem: Mihez képest?

Az efféle vélekedések a kripto pénzek iránti optimizmus és bizalom fenntartását szolgálják a jelentős árfolyam veszteségük ellenére, mely utóbbi a médiában szándékosan gerjesztett korábbi érdeklődés csökkenésén túl egyértelműen manipulatív okokra vezethető vissza: A kiválasztott kripto pénzek mennybe menetelének nem jött még el az ideje, ezért az érdeklődés felkeltését követően a pénzügyi válság elmélyüléséig hűteni kell a kedélyeket.

A részvények valóságban is meglévő, mögöttes értékével a bitcoinhoz hasonlóan egyelőre szintén nem, vagy csak alig foglalkoznak, egyedül az számít, hogy az adott cégnek vagy a tőzsde egészének milyenek a jövőbeni kilátásai, ezért az árak akár a csillagos égig is emelkedhetnének, az a jelenlegi helyzetben nem zavarna senkit azon a néhány okostojáson kívül, akik a fejüket csóválják a különböző szaklapokban.

Márpedig az amerikai tőzsdéken forgó részvények túlnyomó része ma már erősen túlárazott, mind saját magához, mind a gazdaság jelenlegi helyzetéhez és jövőbeni kilátásaihoz képest, ami lényegesen kisebb nyereséget, de inkább veszteséget vetítene előre, amennyiben az mindenki számára nyilvánvalóvá válna. Ennek oka a dollár, és az amerikai befektetések iránti hazai és nemzetközi bizalom megrendülésében rejlik, mert ily módon nemcsak a részvények túlárazottsága, hanem az Egyesült Államok gazdaságának folyamatosan kozmetikázott gyenge teljesítménye is napvilágra kerülne, illetve a részvényeladásból felszabaduló óriási pénzek ismételt lekötése is problémát jelentene, ami inflációt gerjeszt.

Ez a bankokat is érintené, akik a valós helyzetből kiindulva korlátoznák a hitelezést, ami újabb és újabb vállalati csődöket eredményezne, és nem látni a végét, hisz a cégek új hitelek felvétele nélkül olvadó nyereség vagy veszteséges gazdálkodás mellett képtelenek lennének visszafizetni a korábban felvett hiteleiket. Ez a bankok számára azért súlyos, mert a kölcsönök fedezetéül adott vállalati részvények a nagyfokú értékcsökkenés miatt közel sem fogják fedezni a bedőlt hiteleik összegét.

Sok szakértő szerint az amerikai cégek jelentős része valójában már ma sem nyereséges. Az egyre nagyobb lyukakat újabb és újabb kölcsönök felvételével tömik be, és a papíron kimutatott profit csak ennek köszönhető, amelynek fontos mutatója, hogy a lakossági fogyasztás az Egyesült Államokban a hivatalos statisztikák ellenére már hosszabb ideje folyamatosan csökken. Gondoljunk az amerikai autógyártók (Ford, GM) utóbbi időszakban jelentkező belföldi eladási nehézségeire, de az egyre rosszabb helyzetbe kerülő, és gyakorta bezárni kényszerülő üzletek vagy áruházak forgalma sem egyedül az online üzletág bővülése miatt zsugorodik, - hisz hamburgert még mindig viszonylag kevesen rendelnek interneten, és a virtuális étterem, szálloda vagy fodrászat térnyerése sem jellemző, - ezért is vezetne katasztrófához, ha a FED tovább emelné az irányadó kamatot.

A Napi.hu gazdasági portál erről így idézi Jeffrey Gudlack befektetési szakértő szavait 2019. január 10-én ITT: „Újból az a kérdés merül fel, hogy valóban nő-e az amerikai gazdaság, vagy csak az adósságállomány növekedése generálja a fellendülést?

A Mandiner.hu szintén nemzetközi szakértőt megszólaltatva így ír erről egy nappal később:

Kezd egyértelművé válni, hogy rengeteg adósságot soha nem fizetnek vissza a hitelezőknek. A Nemzetközi Fizetések Bankjának volt egy kockázatelemzési jelentése is az úgynevezett zombi-vállalatokról. Egyre több olyan vállalat van, amely fizetésképtelen vagy nem képes visszafizetni az adósságát, viszont külső gazdasági szereplők életben tartják, hogy legalább a kamatokat törleszteni tudja a cég.

Forrás: ITT

Mit lehet ilyenkor tenni?

Befagyasztani vagy ismét csökkenteni a kamatokat, és csöndben folytatni a fedezet nélküli pénzkibocsátást, ami ugyan szintén magas inflációhoz, és a dollár, valamint a részvények elértéktelenedéséhez vezet, ugyanakkor valószínűleg mégsem fogja erősen megingatni a gazdaságban a bizalmat, ezért háttérbe szoríthatók az okostojások, és továbbra is optimizmus sugározható.

Csakhogy a pénzpumpát 2014-ben kikapcsolták, és úgy tűnik, hogy egyelőre nem is indítják újra, - bár ki tudja, mit hoz a jövő? -, ezért újabb és újabb források bevonása nélkül a lufi elkezdett ereszteni, majd süllyedni, és vészesen a villámhárítók csúcsai felé sodródik. Ez alkalommal még a shortolás, tehát a részvényárak esésére történő fogadás sem segíthet sokakon, akkora a volatilitás, az árak kilengése, mivel az a tőkeáttétes kereskedés szabályainak megfelelően „kiverheti” az előre meghatározott limiteket, és bukhatjuk a pénzünket, akármennyire is sikerül eltalálnunk a hosszú távú tendenciákat. Persze akinek több pénze van, és többet kockáztat, annak magasabb a limitje, ezért az a nagyobb kilengéseket is „túléli”, – ilyenek a szabályok, amelyek nem sokban térnek el a gazdaság más területeitől.

Lehet, hogy erre megy ki a játék? A kisstílű spekulánsok siserehadát optimizmussal táplálni, - hisz shortolni csak valakinek a kárára lehet, illetve az ún. cél ár meghatározása nagyban függ a piaci hangulattól – viszont az árfolyamesésre játszók közül kiszorítani azokat a kishalakat, akik nem rendelkeznek hozzá elegendő pénzzel, meghagyva a lehetőséget a cápáknak?

Ez is egy lehetőség, bár nem hiszem, hogy a tőzsdei folyamatok alapvető irányultságát ez határozná meg napjainkban, mert ennél súlyosabb a helyzet, és katasztrófával fenyeget, ugyanakkor az utóbbi hetek történései rávilágítanak arra, hogy adott esetben nemcsak megéri, de lehet is „játszani” a részvényárfolyamokkal. A kérdés csupán az, hogy milyen mértékben, és az meddig mehet szembe a piaci folyamatokkal. A pénzcsapok elzárását követő további tőzsdei szárnyalást, majd az elnyúló agóniát látva erről egyre rosszabb a véleményem, és kezdem fontolóra venni azokat a „szélsőséges” vélekedéseket, hogy csaknem akármeddig folytatni lehet a szemfényvesztést, illetve addig, míg ki nem derül, hogy a király meztelen, - márpedig a média bárkit képes felöltöztetni, és szépen kisminkelni, különösen, ha gyengén látók részére készül a műsor.

Ezt ugyanazokra a tényezőkre alapozom, mint amelyekkel a hírportálok az erős hullámzást magyarázzák, realitásként elfogadva, de másként indokolva a mostanában kényszerűen publikált, viszont eleddig nem igazán reklámozott újfajta eljárásmódot a tőzsdei kereskedés során. Pedig azok a részvény megbízásoknak már közel háromnegyedét uralják Amerikában, - ez másutt kevesebb, de ott is rohamosan terjed, - viszont a tévécsatornák és egyéb hírforrások mégis azoknak az egyszeri brókereknek a meséjével traktálnak bennünket, akik izzadtan ugrálnak, hadonásznak és kiabálnak hatalmas termekben lázasan telefonálva, vagy egyszerre hat monitor előtt ülve csöndben ráncolják a homlokukat. Egyik sem igaz, vagy legalábbis napjainkban már nem ez a meghatározó az Egyesült Államokban, amit igyekeznek elhallgatni, mert kis gondolkozással könnyen rájöhetnénk, hogy az új kereskedési módszer a tőzsdei árfolyamok és az optimizmus mesterséges fenntartásához jelentősen hozzájárulhat, mint ahogy meglátásom szerint hozzá is járul.

Miről van szó?

A High Frequency Trading-ről (HFT), magyarul magasfrekvenciás kereskedésről, melynek lényege hogy a tőzsdei megbízásokat emberi közreműködés nélkül, a beléjük táplált algoritmus alapján számítógépek, robotok adják a részvényárfolyamok alakulásának alapján, amelyekhez elektronikusan jutnak hozzá a másodperc tört része alatt, és dolgozzák ki a választ hasonló gyorsasággal.  Így pár másodperc alatt több száz megbízást is adhatnak vételre vagy eladásra, akár ugyanannak a részvénynek a vonatkozásában is, a néhány centes árfolyamváltozásokat is lereagálva, és meglovagolva. Tekintettel arra, hogy ezt igen nagy volumenben teszik, a sok néhány cent naponta több millió dollár hasznot is eredményezhet a rendszer üzemeltetői számára.

Az egész azon alapul, ha a gépekben lévő szoftverek a beléjük táplált minták alapján valamilyen trendet vélnek felfedezni a kereskedésben, villámgyorsan elhappolják a tényleges vásárlók elől a mások által felkínált részvényeket, majd néhány centes haszonnal azokat továbbadják. Ezzel a többszörösére növelhetik a tőzsdei forgalmat, szűkítve a likviditást, és felerősítve az árfolyam emelkedési vagy csökkenési tendenciákat, amely nagy kilengésekhez, erős volatilitáshoz vezet.

Az angol nyelvű Wikipédia szerint a kétezres évek elején a High Frequency Trading alapján tett megbízások a tőzsdei forgalom még valamivel kevesebb, mint tíz százalékát tették ki, de ez az arány viharos gyorsasággal kezdett nőni, és noha 2009-ben a HFT-t működtető cégek a mai húszezres létszámuknak csak a 2%-át tették ki az Egyesült Államokban, de a tőzsdei megbízások 73 %-a az összeget tekintve már akkor is a számlájukra volt írható:

„In the early 2000s, high-frequency trading still accounted for fewer than 10% of equity orders, but this proportion was soon to begin rapid growth. … In the United States in 2009, high-frequency trading firms represented 2% of the approximately 20,000 firms operating today, but accounted for 73% of all equity orders volume.

Forrás: ITT

Az Index.hu portál blog rovatában az Equilor befektetési Zrt. online üzletág vezetője a japán jen és az amerikai dollár devizapárban január másodikán 10 perc alatt bekövetkezett 5 százalékos elmozdulást szintén az újfajta kereskedési módszernek tudja be, amelyről ekként vélekedik:

Egy ilyen összeomlás elsődleges kiváltó oka az automata kereskedési rendszerek hatása, amit nevezhetünk: algo tradingnek, HFT-nek (High Frequency Trading), vagy akár robotoknak, de a lényeg minden esetben az, hogy egy előre leprogramozott rendszer, gyakorlatilag emberi beavatkozás nélkül hoz kereskedési döntéseket az árfolyamok változásának függvényében. … Az ilyen típusú kereskedési rendszerek ma már közel a 75 százalékát adják a befektetési piacok forgalmának.

Forrás: ITT

A vállalkozások nagy száma ellenére a HFT alapján kereskedő cégek forgalmának döntő része mindössze néhány nagy banknak köszönhető az Egyesült Államokban, amelyek közül a Goldman Sachs meghatározó szerepet tölt be. Erről egy 2009-ből származó internet bejegyzés „A Goldman 4 milliárd dolláros High Frequency Trading dzsókere (szabadkártyája)” címmel így ír ITT:

Goldman is directly responsible for over 20% of global HFT trading. 20% of $21 billion is over $4 billion a year.”

azaz:

A Goldman közvetlenül felelős a globális (teljes) HFT kereskedelem több mint húsz százalékáért. 21 milliárd dollárnak a húsz százaléka több, mint 4 milliárd dollár egy évben.”

A fenti számok, azt a plusz hasznot írják le, amely a HFT alkalmazása nélkül nem lett volna elérhető, tehát csak a „dzsókert”, nem pedig a teljes kereskedői nyereséget. A Goldman Sachs által generált HFT forgalom piaci részesedése napjainkban a New York-i tőzsdén napjainkban már ötven százalék fölött van.

Felvetődik a kérdés:

A számítógépekbe táplált programok valóban csak az eredeti célnak megfelelően működhetnek, vagy manipulálni lehet velük a kereskedést is a naponta ezer és ezerszámra tett vételi és eladási ajánlatok révén? Nem lehet ezt a módszert felhasználni a tőzsdei árfolyamok növelésére vagy szinten tartására akár a piaci tendenciákkal szemben is hosszabb távon?

Bizony lehet, és hadd éljek a gyanúperrel, hogy gyakran meg is teszik, mert ha azt a bitcoinnal viszonylag egyszerűen meg lehet csinálni, akkor az értéktőzsdével is (korábban volt szó róla a „Bitcoin: Az új világpénz?” című bejegyzésben). Mert ugyan mi tartaná vissza a legnagyobb amerikai bankok vezetőit attól, hogy erre a nagyszerű lélegeztetőgépre kapcsolják a tőzsdei folyamatokat, időlegesen felszínen tartva az Egyesült Államoknak azt a gazdaságát, amely már csaknem belefullad az adósságaiba?


Fót-Kisalag, 2019. január 11-én